Ugyan Brigitta már távozott a szúrós légkörű villából, viselkedésének változása, érzelmi hullámzásai és távozásának körülményei okán érdemes rövidebb lélegzetvétel erejéig visszatérni rá. Először is szögezzük le, hogy Brigitta már az első adandó alkalommal közhírré tette, vállalja múltját. A lányok beköltözésén és első verbális csörtéin derülő nagyérdemű másnap már egy országos napilapban olvashatta - reggeli kakaójának fogyasztása mellett - a leányzó vallomását. A cikkben elmondottak alapján kétségünk sem támadt afelől, hogy hősnőnk egy profi szolgáltató, aki célja érdekében - ismertség és hírnév szerzése - minden eszközt bevet. Képei is pár perccel a műsor indulását követően jelentek meg a neten, tehát az első "reklámfogás" remekül sült el. Mindenki megtudta ki is ő, ezáltal lényegében bizonyos szempontból kiemelkedett a többi - még ismeretlen - kérő közül. Ráadásul azt is megszellőztette, hogy ha lenne olyan férfi, aki eltartja, hát abbahagyná az ipart. Az ilyen mondatok tökéletesek mazochista ám pénzes balekok fogására. Olyan emberek behálózására, akik érzelmi intelligenciája romokban hever, akik egy nőben csak a külsőségeket tudják értékelni, no meg a profi szexet. Az indítás azért is volt tökéletes, mert ha nem jönne össze Alekosszal a frigy, hölgyünk és hozzáállása akkor is ismert lesz, s ezáltal nagy esély nyílik arra, hogy előkerül az a bizonyos eltartó, házibarát, állandó szerető. A hinni akaró oldalborda, aki jó kislányt csinál az üzletszerű kéjelgést már megunó szolgáltatóból. Azért, hogy a potenciális ügyfelek ne zsákbamacskát vegyenek, Brigi már az első napokban felfedte bájait, mindenféle szemérmesség nélkül flangált teljesen meztelenül a tusolóban, vagy éppen tisztálkodást követően a közös hálószobában. Természetesen még arra is ügyelve, hogy lehetőleg ne takarja el becsesebb domborulatait. Az első napok tehát a saját maga által előre megírt forgatókönyv, mondhatni a terv szerint zajlottak. A lány - mivel sok férfi megfordult már a kezei között - tudatában volt annak is, hogy nem lesz nehéz Alekosz érdeklődését felkeltenie, s a többségében - talán - lelkes amatőrökből álló riválisait lekörözni.
Azonban szép lassan történt valami, amire ő sem számított. Persze itt kettébonthatjuk az események boncolgatását. Egyik esetben feltételezzük, hogy nem volt, nincs és nem is lesz a műsornak előre megírt forgatókönyve, másik esetben viszont adnunk kell a rosszmájúak véleményére, s elfogadni azt, hogy mindenki színészkedik és már kezdetektől fogva szerepet játszik. Persze némelyek profi módon, mások kevesebb sikerrel, s kevésbé hihetően. Utóbbi eshetőségnek nem kerítünk nagyobb feneket, a szálat rövidre zárjuk azzal, hogy Brigitta nagyon jól játszotta az érzelmeitől megijedő kéjhölgyet, de lejárt a szerepe, s a megbeszéltek alapján ki kellett esnie. Az első esetet - amelyet inkább tartunk valószínűbbnek - viszont érdemes tovább boncolgatni.
Szóval abban a szakmában, amelyben Brigi jelentős referenciákkal rendelkezik, s ahol évek óta dolgozik, van egy aranyszabály. Nem szabad az ügyfelekkel érzelmi kapcsolatba kerülni. Az egésznek, a férfi-nő viszonynak, munkakapcsolat szintjén kell megmaradnia. Amennyiben mégis kialakul némi érzelmi kötődés - most a szolgáltató és nem az ügyfél szemszögéből nézzük a dolgot - azonnal szakítani kell. Mert rontani fogja az üzletet. Mert csak felesleges bonyodalmakhoz vezet. Egy-két órás fűrészelés szintű kapcsolatok alatt persze elvileg ilyesmi nem alakulhat ki. A test igényei kielégülést nyernek, a vágyak csillapodnak, de a "szakmunkás" nem tudja oly mértékben megismerni a hímtag másik végén álló lényt, hogy pozitív érzelmeket táplálhasson iránta. Maximum az udvariasságnak, gálánsságnak örülhet. Meg annak, hogy talán emberszámba vették, s nemcsak egy szextárgyat láttak benne. De ennyi, s nem több. Akivel szemben viszont egy rendszeres "üzleti kapcsolat" alatt a szikrája is kialakul a szerelemnek, azt dobni kell. Brigi egészen a hazugságvizsgálós játékig csak az volt, aki akkor, mikor elhatározta, hogy jelentkezik a játékra. Gondolkodás nélküli válaszai a hírnév hajhászásáról, az ismertségre vágyásról még arról szóltak, hogy tartja magát a tervhez. Azonban a villában töltött napok alatt szép lassan felépült benne egyfajta érzelmi kötődés görbe hátú nővadászunk irányában. Ugyanis Alekosz - egyesek szerint azért, mert nem tud csajozni, mások szerint meg mert úriember és nagy taktikus - kezdetben még azt sem vette el, ami egyértelműen az övé lehetett volna. Vagyis még egy apró csókot sem lopott a nőszemélytől. Ez a fajta játszadozás ebben a szakmában nem divat. Ha az ember közel kerül egy férfihoz, abból általában együttlét lesz. Ám itt napokon keresztül csak apró adagokat kapott a férfiúi nemből, s azokat sem úgy, ahogy azt korábban megélte. A tény, hogy pár napig, hétig nőnek nézték és nem szexrabszolgának, kihozta belőle azokat az érzelmeket, melyeket a való világban ki tudja mikor élt meg utoljára. Erre több esetben is tett megjegyzést, utalást, mikor már nagyon maga alatt volt: "Alekínó eszébe juttatja a kinti életét, s ezért érzi rosszul magát". Vagyis villaléte alatt megélhette, hogy lehet így is érezni a másik nem tagjai iránt, s nemcsak forintosított, eurosított "érzelmek" léteznek. S ez a (újra)felismerés nem esett jól neki. Látszott, hogy a szokatlan érzéseket nem tudja kordában tartani, visszanyesné őket, de nem megy. Napokig vívódott önmagával, a profizmus megpróbálta háttérbe szorítani az érzelmeket, de az akció csak rövid időtartamokra járt sikerrel. Ugyanis Alekosz, de inkább mondjuk úgy, hogy a férfiúi nem, rendszeres megjelenései az érzelmi oldal lángját táplálták szemben a racionalitással, az ész diktátumával, a mocskos, hétköznapi érdekekkel. Alekosz valahogyan meglátta ezt a kettősséget, s még idejében lépett. Idejében ahhoz, hogy egy veszélyforrást eltávolítson az életéből, s idejében ahhoz, hogy Brigi vívódását, szenvedését enyhítse.
A nagy kérdés persze az, hogy egy ilyen érzelmi hullámvasút után vissza lehet-e térni az "iparba", vagy az egyszeri szolgáltató mérlegre teszi eddigi életét, s jó útra tér? Utóbbi utat választani még most sincs késő, hisz a normális emberi léthez szükséges, emberhez méltó érzelmek nem vesztek el teljesen, látható volt, hogy elfojtva ugyan, de még léteznek. Néhány év múlva már nem lesz így, s nem lesz újabb esély.
