A két lány elküldésében tanácstalan héroszunk a feladatok után egyenként kérdezte ki a kérőket egymásról. Ráadásul mindezt négyszemközt, ám úgy, hogy a többiek a társalgást egy monitoron követhették. Azt, hogy kit küldenének ki a villából, meg is kellett indokolniuk. A hölgyemények nagy általánosságban - Veronika kivételével, aki senkire sem szavazott - Andreára és Brigittára tették a képzeletbeli jelet, s bár fejenként két személyt jelölhettek meg, voltak olyanok, akik csupán egy emberre voksoltak. Brigitta például önmagára. A fura átalakuláson átesett nőszemély szemmel láthatóan nem akart már a továbbiakban a villa falain belül tartózkodni. A szívceremónia előtti készülődés alkalmával azonban kicsit visszatért az életkedve, ám ez is inkább a versenyszellem feltámadásával volt magyarázható, mintsem azzal, hogy tényleg bele kívánna bonyolódni egy kapcsolatba. Még ha az csupán játék is, mint a műsor nagy elődje és "példaképe", Benkő Dániel és arakeresése esetében történt. Brigittáról bővebben a későbbiekben.
Vonatkozó felvétel itt: http://alekosz.rtlklub.hu/video/129579
Aztán este, a kiválasztásnál már csupán hat feleségjelölt állt a tanácstalanságát lovaglócsizmával palástoló papírhérosz előtt. Meglepő módon Magdi kapott először kulcsot, majd sajnálattal kellett látnunk, hogy Barbara után Veronika sem maradt ki az osztogatásból. Az immár szokásos szájfénykenős csók sem maradhatott el, így Olivérnek ismét volt min kacarásznia. Így a csizmák mellett már Alekosz ajkai is fényesen csillogtak. Az utolsó kulcsra három jelentkező maradt. Alekosz minden érintettől megkérdezte, hogyan is viszonyulnának egy esetleges nemleges válaszhoz, mit éreznének akkor, ha nem kapnának kulcsot. Számunkra Olga verbális válasza és nem verbális kommunikációja volt a legszimpatikusabb, Brigi egy rövid "rosszul esne" kinyilatkoztatással felelt, míg Andrea a "tudomásul venném és emelt fővel távoznék" verziót eresztette bő lére. Ezek után hősünk Brigittát küldte el először, s fényes csizmái elé szólította, hogy elbúcsúzhasson tőle. Indoklásában a fő érv az volt, hogy nem szeretné bántani a szemmel láthatóan bánatos, magát rosszul érző nőt. Olga és a "Rettenetes Póni" között nehezen döntött a "született póniidomár", végül Olgának kellett a távozás mezejére lépni. Az elbúcsúzás pillanatában a szemein látható volt, hogy nagyon is megkedvelte Alekoszt. A hőst, aki döntését azzal magyarázta, hogy túl sok volt neki az orosz nimfa titokzatossága, s túl gyakran ütközött falakba. Csizmái közben komor fényekben pompáztak. Olga erre azzal felelt, hogy szerinte, ezek szerint, Alekínó nem értette meg azt, amit randijuk alkalmával Olga oroszul mesélt neki. A magunk véleménye szerint Olgának hiba volt nem csókolóznia a szilikont preferáló "csókkirállyal", hisz a többi lány már mind túl volt ezen a "titokzatosság komor felhőit" megszüntető metóduson. Andrea természetesen nagyon örült a maradék kulcsnak, Olga távozását követően át is vehette azt. A csizmák ennek ellenére tovább csillogtak. Olivér sem állta meg szó nélkül a feszült pillanatokat. Fokozva a drámai hangulatot, kijelentette, hogy szerinte "testvére" ott helyben hozta meg a nehéz döntést. A feszültség és felelősség súlya alatt görnyedező, lovaspóló mérkőzéshez öltözött, hérosz ezek után egy zavart mondattal elvegyülésre és borfogyasztásra biztatta a villában maradókat.
Felvétel itt: http://alekosz.rtlklub.hu/video/129615
A vegyülés során Barbara is csókot lopott a férfiúi önmegtartóztatásban példásat teljesítő görögtől, ám előtte gondosan letörölte Alek ajkait, nehogy Veronika nyomait ő is magán viselje. Picit olyan érzése volt az embernek az este alatt, mint mikor macskaféléket lát területük megjelölése közepette. Legalábbis Veronika szájfénye s ennek használata komolyan párhuzamba állítható a természet fentebb említett remekeinek viselkedésével. S ha már Veronika is szóba került, végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy Barbarával közösen esélylatolgatásba kezdtek. Végül arra az eredményre jutottak, hogy ők ketten a legnagyobb esélyesek, mivel a "terrorpóni" túl idős, az ellenszenvességét nővére átmeneti elvesztését követően szép lassan levetkőző, múltját elfelejtve néha még akár rokonszenvesnek is látszó "bálnánál" pedig a gyermek lehet olyan tényező, amely nem engedi a főnyeremény közelébe.
