Az, hogy Alekosz Veronikát választotta, a döntő estéjén meglepőnek tűnhetett, de a későbbiek fényében logikus döntésnek bizonyult. Veronika volt az, akit könnyebb volt a műsor után lerázni. Ugyanis a párocska tegnap már a szakítás útjára lépett. De térjünk vissza a vasárnap estére.
A döntő ceremónia inkább volt vontatott, mint szórakoztató. Ennek ellenére akadt néhány remek poén, illetve kacagásra, heherészésre okot adó pillanat, kép, hozzászólás. Balázs szokás szerint élvezte a helyzetet, látható volt, hogy szórakozik a két megmaradt feleségjelölttel. Különösen Veronikát faggatta sszívesen, míg a hallgatag Olgához néha-néha akkor is hozzászólt, mikor nem róla volt szó. Ugyanis az orosz leányzó úgy ült a székében, mint aki lassacskán elalszik. Mint egy igazi közepes tanuló az iskolában, aki jólneveltsége okán nem zavarja az órát, de nem is figyel oda a történésekre. Balázs - viszonylag gyakori - "Olga hogy vagy?" kérdéseire azonban muszáj volt válaszolnia, így azért azt legalább megtudhattuk, hogy az adás ideje alatt jól érezte magát. Természetesen a műsor vezetői nem tudták, nem akarták kikerülni a legkényesebb kérdést, amire egy profi hozományvadásznak eleve fel kellene készülnie. Minimum egy, de inkább kettő válasszal, amit gondolkodás nélkül vezet elő. Nos, nem meglepő, hogy a szeméremajkait az arcán hordó, tejeszacskó keblű rettenet össze vissza habogott, összefüggéstelen mondatok sorát vezette elő arra a kérdésre próbálva válaszolni, hogy mi lett volna, ha Alekoszt egy buszmegállóban látja először. Akkor is "megszereti", vagy csupán elmegy mellette? Rutinos versenyzők ilyenkor szinte rögtön rávágták volna, hogy Alekosznak olyan kisugárzása van, hogy hozzá képes a csernobili négyes blokk hámozott léggömb, hogy állhatott volna ő akár melegítőben és strandpapucsban is a közért előtt, akkor is belé szeret. De Veronika nem volt rutinos. Sőt. Igazából még ellenkező értelmű választ sem kaptunk. Csupán némi nyavalygós csacsogást, mindenféle értelem és gondolatok nélkül. Veronika társaságában biztosan kifizetődő lehetett eddig ez a fajta reakció, bár azt meg kell mondjam, elképzelni sem tudom, milyen emberek lehettek azok, akik ezt a fajta nyöszörgést elviselik, elviselték. Nekem már 3,14 perc is sok lenne, főleg a látvánnyal együtt. Szóval valahol megértem, miért nem mondjuk telemarketingesként dolgozik az említett nőutánzat. Nem tudom elképzelni azt a nyugalmából kiugrasztott kisnyugdíjast, aki Veronika "érveire" hallgatva - "...vásároljál naaaaaa, ez olyan jóóóó, naaaa..." - rögtön megrendel egy univerzális tisztitócsomagot kádszivacsba oltott hajszárítóval. De a horror műfaját berekesztve, visszatérve a történésekre, ismét kiderülhetett, hogy Veronika az, ami. Nem több. Kevesebbnek pedig már igen nehéz lenne lennie emberi génállománnyal. A további szereplőkről is ejtsünk pár szót. A másik műsorvezető, Lilu is hozta a tőle megszokott színvonalat, gondolom ez a tény sokaknak nem meglepő, főleg azoknak, akik az ilyen dolgok okán nem néznek tévét. De elvonatkoztatva a műsor lényegétől - volt ilyen? - Lilu külseje a "nem semmi" kategóriába tartozott. Az egy dolog, hogy a VV4 alatt idiótábbnál idiótább göncökbe öltöztették, néha még röhejesebb cuccokba, mint az X-Faktor égimeszelő műsorvezetőjét, akinél leginkább az ostobenkó gumicsizmás kreáció vitte el a képzeletbeli aranymálnát. De itt Lilu végre kivillanthatta asszonyos lábait, így akár nőnek is tűnhetett a képernyő előtt ülő nézők számára. A felsőruházata sem volt rossz, sőt, valamiért még harmonizált is a szoknyával és lábbelivel. Valljuk meg, ez azért nem megszokott a divat- és televíziós szakmákban. Azonban a fejére helyezett műhajkorona megdöbbentő volt. Illett az egész műsor groteszk értelmetlenségéhez. Ugyanis maga az alkotás nagyon is látványos volt, ám alatta Lilu arca néha kicsit úgy hatott - a smink következtében? - mint egy nyugdíjas anyóé. Erre mi is a műsor végén jöttünk rá, mikor Balázs mondataira reagált fejbólintásokkal, néhány rövid szóval, vagy csupán a tekintetével. Persze az is lehet, hogy a sok televíziós szarlapátolás nyomait viseli magát, amin természetesen senki sem csodálkozna.
Az est groteszk értelmetlenségét mondhatni megkoronázta a görög sakkfenomén megjelenése. Már az öltözéke röhejes volt, de Olivérrel együtt úgy festettek, mintha a képzeletbeli "Egy jenki Napóleon udvarában" című film jelmezpróbáján járnánk, ahová betévedt egy kivénhedt, amnéziás drogdíler is, aki elveszett a húszas évei elején. Tehát Olivér ismét meg tudott jelenni a kamerák előtt, a szokásos farmer-kockás ing viselet mellett a fehér tréningcipő sem maradhatott el. Mentő körülmény, hogy ezúttal nem fogyasztott el semmit sem műsoridőben, viszont újból nem tudta kihagyni az ölelgetős ceremóniát. Alekosz tekintete nem volt annyira fátyolos, mint korábban néhány esti szívceremónián, látszott, hogy komolyan vette az utolsó adást. Vagy nem engedték pálinka közelébe. Viszont a döntését követően sajnos odaült a színpadra erősített szintetizátorhoz s énekelni kezdett. Korábban, a műsor alatt már tanúi lehettünk egy hasonló merényletnek. Ezt szinte elfelejtettem, de ha már szóba került Alekosz vernyogása, mindenképp szükséges megemlíteni a már Monthy Python sorozatba illő "valamit", ami korábban a nagyérdeműt "szórakoztatta". Az egész azzal kezdődött, hogy Balázs felkonferált egy újabb idiótát, aki egy zenés videót töltött fel a youtube-ra, s ezt aztán sok-sok másik idióta meg is nézte. Ez okot teremtett arra, hogy a színvonal emelése okán ezt a betörő és stricci küllemű egyént meghívják ebbe a műsorba. Nos a látvány önmagáért beszélt. Adott volt ugyanis egy kigyúrt, ám nem szálkásított, helyenként zsíros véglény, aki simán szerepelhetett volna bármelyik maffiafilmben testőrként, vagy fekete bokszolóként. A színpadon egy szál fürdőnadrágban és köpenyben jelent meg, mikrofonnal a kezében. Ez utóbbit nyugodtan elhagyhatta volna, ugyanis még arra sem tudták megtanítani, hogy a dalában szereplő 5-8 szót és számtalan nyögést a playbacknek megfelelő időben imitálja. Voltak fél-2 másodperces késések is, ami azért egy ilyen szintű előadásnál meglehetősen bosszantó. Szóval 1 perc után lekerült a köpeny is, erősítve a "dal" mondanivalóját: "...erős vagyok, nagy kan vagyok, mindenkit meg...". A látvány az első sorokban helyet foglaló exfeleségjelölteknek bejött, persze azt is hozzá kell tennünk, hogy Beatrix, Brigitta és Magdi "munkájánál" az ilyen emberszabásúak mindennapos jelenségek. A közönség egy idő múlva udvarias tapssal jelezte, hogy illene már befejezni a produkciót, ám a színpadon vakkantgató és magát rázó véglény nem vette a lapot, sajnos maradt még pár percig. A két háttértáncos hölgy legnagyobb bánatára. Az egész jelenetről egy tavalyi szépségverseny jutott eszünkbe, ahol neves fellépők csináltak hülyét magukból. Akkor még azt hittük, annál már nincs lejjebb. De. Sajnos van. Szóval ehhez képest Alekosz egy Richard Clayderman szintjén zongorázó, Steven Tyler ifjúkori hangján éneklő, színes előadóművész volt, de eme abszolút nulla nélkül csupán röhejes és fájó közjáték. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan is élhetett meg ő korábban zenélésből, mert amit a színpadon előadott, az inkább volt macskazene, mint színvonalas dalolás. Ugyanis a második helyre szorult Olga és az ártatlan közönség a "Ha volna két életem" című dalt kapta ajándékba az elmegyógyintézetből szökött Vilmos hercegnek öltözött ápolttól. Nyugodtan kijelenthető, hogy ezt sem kellett volna, de az olajos testű fegyenc után már mindegy volt. S ha már szórakozás és szórakoztatás, ha az RTL Klubnál maradunk, Alekosz műsora nélkül sem kell nélkülöznünk a "remek" dolgokat. Ugyanis kiderült, hogy Fábry Sándor következő vendége egy gáz, Fluor lesz. Na azt már nem fogom megnézni. Az ősi majáknak sajnos igazuk volt. Úgy látszik valóban közeleg a világvége.
